Miroslav - vagy ahogy a Majestic startup többi alapítója (Daniella és Felix) csak hívta Miro – éppen frissítette az Xcode legújabb verzióját MacBook-ján, még szerencse - gondolta, hogy az Apple-nél értik a dolgukat és a szervereik bírják ezt az iszonyú terhelést. Miro-t kevés dolog foglalkoztatta igazán, de ha programozásról volt szó, napokra bele tudott feledkezni egy elegáns kód megírásába. Daniella és Felix szerint Miro programozási szenvedélyénél csak a programozási szenvedélyéről szóéó előadása volt fárasztóbb, de mivel a csapatban ő tudott egyedül programozni és ráadásul nem is akármilyen minőségben, elnézték neki ezt a „szenvedélyét”. Miro az informatika szempontjából unalmas gimnáziumi éveket követően a berlini egyetem informatikai intézetébe nyert felvételt és szerzett diplomát programozásból. Hála az egyetem és a német állam támogatásának, Daniellával és Felix-szel tanulmányaik utolsó évében létrehozták a Majestic-et, amely egy új, networking alapú keresőmotor fejlesztésével kezdett el foglalkozni, nem titkolt célként a Google-t akarták lekörözni.

Daniella néhány éves útkeresés és egy 3 hónapos bostoni tanulmányút eredményeként a startup vállalkozások európai finanszírozási lehetőségeiről írta szakdolgozatát és szerezte meg diplomáját. Miro-t az egyik egyetemi szemináriumon látta először és azonnal lenyűgözte a srác tudása és lelkesedése, valamint világmegváltó ötletei. Nem volt kétséges előttük, hogy már az egyetemen közös projektbe kezdenek és Daniella gazdasági ismereteit Miro programozási szenvedélyével ötvözve létrehozzák első startupjukat. Daniella szülei féltették frissdiplomás közgazdász lányukat, túl idealistának és tapasztalatlannak tartották ahhoz, hogy a jóval kiszámíthatóbb átlagos munkakörök helyett startuposdit kezdjen el játszani néhány egyetemi ismerősével. Daniella fogta magát, elköszönt a szüleitől és beköltözött a Majestic irodájának kinevezett apró pincébe.

Felix amolyan ágrólszakadt marketinges figura volt, részben az egyetemen, részben pedig egy kis sufnituning marketinges cégnél szedte össze ismereteit és gyakorlati tapasztalatait. Daniellát régről ismerte, azonban soha nem nézte volna ki a lányból azt, hogy csinál egy saját céget és elkezdi megvalósítani az ötleteit. Felix-et egész életében egy dolog hajtotta: kitűnni a tömegből, csinálni valami olyan üzletet, amivel bekerülhet a történelemkönyv lapjaira, vagy legalábbis a könyv széljegyzetére, akárcsak 2 mondatban, valami ilyesmi szöveggel: „Felix Sturmgartner, a VALAMI felfedezője”. Amikor hívta Daniella, egy pillanatot sem habozott, azonnal átugrott abba a Berlin-széli dohos pincébe, ahol a közös cégük első ötleteit kezdték el összerakni.

- Te Felix, hallottál erről az új keresőmotorról?

- Figyelj Daniella, ha minden egyes ilyen hírre rákattanunk és azzal foglalkozunk, hogy a konkurencia mivel foglalkozik, akkor sosem haladunk a saját ötletünkkel!

- De Felix, beszéltem az egyik Meryon-os programozó sráccal Skype-on ma reggel, hogy az ő megoldásuk milyen fázisban van és az arc teljesen leoltott, azt mondta, hogy az ő alkalmazásuk szinte készen van és ha jót akarunk és megkímélni magunkat a csalódástól, akkor hagyjuk is abba ezt a fejlesztést. Meg hogy ők egy héten belül ki fognak jönni az egész keresőmotorral, és folyamatosan tárgyalnak nagy kockázati tőkésekkel, még a Google figyelmét is felkeltette a munkájuk. Felix, figyelsz te rám egyáltalán?

- Daniella, kérlek, foglalkozzunk inkább azzal, hogy a mi megoldásunkhoz tényleg csak 3 hónap kell, az első már használható termékünk ennyi idő alatt ki is jön, fektessük inkább ebbe az energiánkat, ne Skype meetingekbe, mert ha a számításaim nem csalnak, kb. ennyi ideig elég a családtól kölcsönkért induló tőkénk. Ha ennyi idő alatt nem virítunk valamit, mindennek vége.

Miro kizárta a vitát, nem érzékelt semmit belőle, kizárólag egy programsor részletét szerette volna a legjobban megírni, és azt vette észre, hogy karnyújtásnyira van az ideális megoldástól. Tudta jól, hogy ez valami új lesz, valami nagyon ütős, amire mindenki fel fog figyelni, de be kellett vallania magának, hogy Felix és Daniella lelkesedése nélkül már rég abbahagyta volna az egész fejlesztést és elment volna valami fix, de jó fizetésért dolgozni valamelyik szoftveróriáshoz. Ami itt tartotta, na az a srácok és a kihívás, amit még a pénznél is jobban szeretett.

Skype üzenet Daniellának

- Szia Daniella, megint William a Meryon-tól. Te, beszéltem a srácokkal és úgy döntöttünk a Meryon-nál, hogy már holnap kilőjjük a hálóra az új keresőmotorunkat, nehogy már késlekedjünk egy jól működő rendszerrel. Csak gondoltam szólok, hogy ne fáradjatok feleslegesen, inkább használjátok a mi alkalmazásunkat. Üdv: William

Daniella földhöz vágta mobilját mérgében.

- Most mi a sz*rt csináljunk, kérdezte dühtől remegő hangon Felix-től és Miro-tól. Esélyünk sincs, semmi...Srácok, nekem most idő kell, elugrom inni egy tejeskávét, összeszedem a gondolataimat és a megoldást, addig ti is törjétek az fejeteket.

- Jellemző rá, mondta Miro félig hangosan Felixnek, minket kihagy a gondolatai összeszedéséből...