- Az megvan nektek, hogy lassan a számlákat sem tudjuk fizetni?

- Figyelj Daniella, szerintem nem kell ezen rugóznod, befizetjük az összes számlát akkor, amikor itt lesz az idejük.

- Miro, lehet, hogy ez neked újdonság, de ez nem így működik. Már hívogatnak a bankoktól és a különböző behajtási cégektől, hogy mihamarabb fizessünk, különben szankciók jönnek.

- Eltörik a kezünket?

- Jó vicc, de nem, csak simán kikapcsolják a netet, a mobiltelefonjainkat és kidobnak az irodánkból. Nekem ez több mint elegendő szankció.

- Legfeljebb beköltözünk valamelyikünkhöz.

- Kurva vicces srácok, de ezt így nem lehet csinálni! Komoly hozzáállást várok el mindenkitől!

- Mit vársz te el? Milyen alapon vársz te el bármit is? Te vagy a főnök?

- Nyugodj le Felix, ne hepciáskodj feleslegesen!

- De most miért? Nem gondolom, hogy Daniellának igaza lenne. Már megint részletkérdéseken lovagol, egyáltalán nem ez a fontos most számunkra.

- Valóban? Mert szerintem a pénzkérdés igenis fontos. Ideje lenne döntést hoznunk a Müller-féle ajánlatról!

- De az egy szar deal! Már rég tárgyalnunk kellett volna Mr Charlesszal, vagy hogyishívjákkal!

- Felix, folyamatosan tárgyalásban vagyok, nemcsak vele, hanem másik 4 befektetővel.

- Na ez az, hogy te tárgyalsz, minket meg teljesen kihagysz a buliból. Hogy bízzunk meg benned, ha semmit nem mondasz el?

- Megbízni bennem? A dolog egészen egyszerű: kénytelenek vagytok megbízni bennem, mert ehhez a területhez én értek a legjobban. Nem fogom minden egyes lépésemet megírni nektek, vagy akárcsak előzetesen megvitatni veletek. Egyszerűen erre nincs idő!

- Hallod magadat? Hogy miket mondasz?

- Ne haragudj Felix, de erre nincs időm. Szedd össze magad és légy férfi, ne csak siránkozz, fogd meg a tennivalókat és csináld!

- Nekem elég volt belőled Daniella, ehhez nincs kedvem.

- Felix, ez nem így működik. Ez a besértődök és irgum-burgum azért is elhagyom a csapatot hozzáállást már óvodásként rég el kellett volna hagynod. Ez a való világ, kemény üzleti és jogi szabályokkal, nem hagyhatsz el egyszerűen egy startup teamet.

- Ki beszélt itt rólam? Nekem elég volt belőled, de én tuti nem fogom elhagyni a csapatot, neked kell menned Daniella, nyomta meg a lány nevét Felix.

- Értem én a viccet Felix.

- Ez nem vicc, tényleg neked kell elmenned Daniella. Igaz Miro, te is ezt szeretnéd?

- Mivan?

- Miro, neked is sokkal jobb lenne, ha Daniellát kirúgnánk a csapatból és csak ketten csinálnák tovább a céget és a projektet. Na mit szólsz hozzá?

- Már megbocsáss Felix, de ez a legostobább ötlet, amit életemben hallottam. Te nem vagy képes azt hozni, amit Daniella, és lássuk be, az elején inkább rá van szüksége a csapatnak. Fontos a te területed is, de talán nem most és nem annyira, mint Danielláé. És persze az enyém.

- Miro, bízz bennem, képes vagyok Daniella feladatát is ellátni.

- Felix, felejtsd el. Mindenki azzal foglalkozik, amihez ért. Nem kell mindenkinek mindenhez értenie. A te részed a marketing.

- Ha nem állsz ki mellettem, akkor kilépek a csapatból.

- Felnőtt ember vagy, a döntést neked kell meghoznod, de dönts felelősen.

- Akkor szevasztok, viharzott ki Felix a helységből.

- Daniella, szerintem ne foglalkozz vele, biztos bal lábbal kelt fel, majd visszajön egy bocsánatkérés mellett, mint ha mi sem történt volna.

- Miro ez nem így működik. Ez egy szakmai team, felelősséggel tartozunk egymásért. Még a legelején vagyunk, mi lesz akkor, ha majd akkor kattan be és kezd el követelőzni, amikor nagyobb lesz a tét. Amikor milliókról kell dönteni. Akkor is elkezd hisztizni, mint egy picsa?

- Csak megbillent az egyensúlya.

- Nem érdekel. Nagyban akarok játszani, komoly projektet csinálni, komoly és profi munkatársakkal és tulajdonostársakkal. Én végeztem vele, többet nem teszi be a lábát a cégbe. És ne felejtsd el, nem sokára a San Diegó-i kiruccanásunkat is elő kell készíteni, kezdjünk el azzal is foglalkozni napi 1 órában, mert nem lesz sétagalopp.