- Te, Daniella, van egy ötletem, kezdte mondandóját Felix a telefonban. Tudom, hogy még mindig keseregsz William üzenetén, de ha jól belegondolsz, eltelt 4 nap és még mindig semmivel nem jött ki a Meryon. Sehol semmi. Szerintem ez nem véletlen.

- Figyelj Felix, tudom, én is követem a legfrissebb híreket minden lehetséges csatornán és nekem is feltűnt, hogy Williamék semmit nem tettek le az asztalra. De nem szeretném, ha egy olyan dologgal kezdenénk el foglalkozni, amelyet rengetegen fejlesztenek és a végén lemaradunk és feleslegesen dolgozunk és költjük a pénzt. Tudod mire gondoltam? Menjünk el hármasban ma délután a FindMyStartupWay meetup-ra, ott lesz a fal mellett, és validáltassuk az ötletünket!

- Validáltassuk? Mire gondolsz?

- Tudod, amikor elmeséljük az ötletünket, elmondjuk, hogy mire és milyen módon kínálunk megoldást, egyszóval felmérjük azt, hogy milyen igény lenne az alkalmazásunkra, használná-e valaki egyáltalán.

- Daniella, ez szerintem roppant veszélyes. Megosztani a legféltettebb titkainkat másokkal, hogy aztán ellopják az ötleteinket???

- Felix, validálás nélkül lószart sem ér az ötletünk, fakadt ki Daniella. Ha megtudjuk, hogy mennyire értékes és hasznos, mennyire piacosítható, mennyiben kínál reális megoldást egy felmerülő problémára, akkor érhet valamit.

- Rendben, egyezett bele Felix. Hányra kell mennünk?

- 15 órára, regisztrálom magunkat.

- Ok, felhívom Mirot is, cső! 

Felix, mielőtt tárcsázta volna Mirot, megpróbálta feldolgozni az elhangzottakat. Validálás? Nem is hallott még erről. Igaz, Daniella követi az összes startupos magazint, hírportált, véleményvezért és önjelölt elmebeteget, eljár mindenféle konferenciára és összejövetelre, de ez még Felixnek is új volt. Félek, hogy ellopják az ötletet, gondolta tovább, de most már nincs mit tenni, majd legfeljebb próbálnak óvatosak lenni és csak a lényeget megosztani a közösséggel.

- Helló Miro, az a szitu, hogy ma 15 órára a falhoz vagyunk hivatalosak egy meetup-ra, ahol bemutatjuk az ötletünket, Daniella szóhasználatával validáljuk.

- Rendben, ott leszek!

- Ennyi? Semmi ellenkezés?

- Felix, kezdte Miro, én már kb. 1 hete rágom Daniella fülét és próbálom meggyőzni, hogy mennyire hasznos lenne egy ilyen validálás. Mert tök jó, hogy fejlesztgetünk magányunkban, de egyenlőre csak hárman gondoljuk ebben az egész univerzumban, hogy a networking alapú keresőmotorunknak van értelme, használni fogják és meggazdagszunk belőle. Értsd meg, a validálás kihagyhatatlan!

- Hát jó, vettem az adást Miro, akkor ma 15 órakor a falnál, cső!

4 órával később Daniella már izgatottan várta a srácokat a meetupnak helyt adó épület bejárata előtt, de közben folyamatosan nézte az érkezőket, próbált minden értelmesebbnek tűnő figurával néhány szót váltani és szorgalmasan osztogatta a sebtiben legyártott, profinak korántsem nevezhető kétnyelvű névjegykártyáját. Mikor már a harmadik cigarettát szívta el 10 perc alatt, megunta a várakozást, küldött 1-1 üzenetet Felixnek és Mironak, majd bement az ajtón. A regisztrációs pultnál ráismert gimis osztálytársára, Joachimra, akivel 2 percben megvitatták a startupok fejlődési lehetőségeit, névjegykártyát cseréltek, majd Daniella kiugrott a mosdóba. A mosdóban átható fűszag terjengett – biztos segíti a kreatív gondolkodást, jutott eszébe a lánynak.

A kézilabda pályányi alapterületű főteremben tucatjával voltak asztalok és székek, egy külön pulton némi ásványvíz, pogácsa, fiatal startupperek és érdeklődők mindenfele. Daniella elámult ettől a hihetetlen tömegtől, becslése szerint lehettek akár kétszázan is, de ezzel párhuzamosan folyamatosan érkeztek újabb és újabb arcok. Ismét meglátta egy ismerősét, vele talán a gyakornoki munkahelyén találkozott és ez a csaj is gyakornokként szívta magába a tudást a marketing osztályon. Helene szintén a világ legnagyobb és legjövedelmezőbb ötletén dolgozott startupper haverjaival, de bővebben nem akarta elmesélni, hogy mi is ez a fejlesztés, mivel, mind mondta, az egész meetup erről fog szólni: validálni és megintcsak validálni.

Mikor Daniella ismét a regisztrációs pult felé fordult, végre meglátta Felixet és Mirot, akik már hevesebben integettek a lánynak leginkább arra bíztatva, hogy a prezentációs pulthoz legközelebbi asztalhoz gyorsan üljön le és foglaljon nekik is helyet.

Miro esetlenül érezte magát minden tömegben, azonban bízott Daniellában és Felixben, ők sokkal jobb kommunikátorok és szociálisabb egyének, mint én – gondolta Miro. Viszont, győzködte magát, az egyik legjobb programozó vagyok a városban, és szerintem Németországon belül is kevesen vannak olyanok, akik egy ennyire speciális területen is képesek újat mondani, mint én. A termék jó lesz, sőt, egyenesen kiváló lesz, az igazi feladat már csak az, hogy befektetőt szerezzünk, aki némi részesedésért cserébe hajlandó néhány tízezer, esetleg százezer eurót invesztálni az ötletükbe.

Hirtelen elcsendesült a terem, az előadói pultnál megjelent egy fiatal, magas srác és beszélni kezdett.

- Kérek mindenkit, hogy lassan találja meg a helyét, elkezdjük a mai meetupot. Köszönöm, hogy ilyen szép számmal megjelentetek, én Udo vagyok, remélem mindenkinek hasznosan fog telni az elkövetkező 4-5 óra és rengeteget tanulhatunk egymástól. A rendezvény 2 részre oszlik: az első részben pitchelni lehet, a hallgatóság pedig értékeli az elhangzottakat. A második részben validáltatni lehet a fejlesztési ötleteket, mindenki, akinek van valamilyen ötlete, félkész terméke, early adoptereket szerezhet. A pitchek megkezdése előtt szeretném bemutatni vendégeinket. Első meghívottunk Hannah Trevor befektetési bankár, a Yale Business Scool-on a startupok finanszírozását kutatja. Második vendégünk Charles Kryo a new yorki Charles&Co Investments kockázati társaság tulajdonos igazgatója, aki a San Diegó-i nagy dzsembori egyik szponzora és új startupokra vadászik Európából. Kezdődjék a show, lássuk az első pitchet, amelyet az első feliratkozó, Daniella Kremer fog nekünk tartani. Halljuk!