Charles bácsi még mindig nem jelzett vissza, gondolom nincs pénze, amit a startupomba tudna befektetni, gondolta Peter. Viszont, ha jól emlékszem, ma délelőtt lesz egy startup találkozó a Lincoln Streeten, amit a Startupinstitute szervez, szerintem elnézek rá, mert érdekes lehet, elmélkedett Peter a reggeli tejeskávéja előtt. Hátha tudnak mondani hasznos ötleteket nekem. De most ideje feladnom a hirdetésemet a startupmate keresőrendszerébe, a Facebook oldalamra, a LinkedInre, a Twitterre; remélhetőleg találni fogok olyan programozót, aki alkalmas lesz a feladatra.

Peter összeállított egy rövid, de szerinte nagyon ütős szöveget, amely a fiatalos, de lendületes programozókat szerette volna megszólítani és bevonzani a startupjába. Miután a szöveggel elkészült és feltöltötte a site-okra, felkapta farmerjét, Batman-es pólóját, hóna alá kapta laptopját és elindult a Lincolnra.

A Lincoln Streeten fekvő irodaház legalsó szintjén lett berendezve az accelerator irodája és már a bejárat is tele volt aggatva a plakátokkal, az aktuális hírekkel és rendezvényekkel, sikeres startupok történeteivel. Petert lenyűgözte a színkavalkád és a zsongás: mindenfele fiatalok és mentorok kis csoportjai, ki egy asztalnál, ki csak egy pamlagra ledőlve magyarázta a startupja fejlesztését. Hihetetlen a hangulat, gondolta Peter, az első pár percben csak álldogált a bejáratnál elhelyezett információs pultnál, és szívta magába a hely szellemét. Ez kell nekem, erre van szükségem, nosza harcba! Odament az információs pulthoz és rákönyökölt az asztallapra.

- Szia, Peter vagyok, hogyan tudok bekapcsolódni a munkába?

- Szia, Inge vagyok, itt egy regisztrációs lap, töltsd ki, fizess be 50 dolcsi regisztrációs díjat és már keresheted is a magad mentorát.

Wow, ez milyen cool, nyögött fel magában Peter. Ez kell nekem. Itt tutira elmondják, hogy mennyire király az ötletem, tudnak hozzá pénzt is szerezni, meg minden szükségeset, morfondírozott magában. Elvette a regisztrációslapot meg egy tollat, lehuppant a bejárat melletti puffra, majd munkához látott. 3 perc múlva lecsapta a regisztrációs lapot a pultra az 50 dolcsival együtt, majd várt.

- Minden rendben lesz? – kérdezte a pultos csajt.

- Várj egy pillanatot, át kell futnom az adataidat. Igen, úgy tűnik, hogy minden OK. Csatlakozz fel a WiFi-nkre, a honlapunkon ott van minden infó, ami ahhoz kell, hogy elkezd itt a munkát. Azt javaslom, hogy ülj le egy párnára, és olvass el mindent, ami a honlapon van. Ha ezzel végeztél, menj a mentor adatbázisba és ott tudod kiválasztani azt a 2-3 mentort, aki illeszkedhet a fejlesztési ötleteidhez, a személyiségedhez, az érdeklődésedhez. Ők ma késő délutánig itt lesznek és segítenek neked mindenben. A tanácsom az, hogy légy nyitott mindenre, mert soha nem tudhatod, hogy mikor jön veled szembe a lehetőség. Itt minden lehetőség. Az egész világ egy nagy lehetőség, csak jól kell kihasználnod. Na indulj!

Peter leheveredett a pamlagra és elkezdte tanulmányozni az accelerator honlapját. Eléggé menő honlap volt, igazi one-page scroller, a szokásos social media integration, külön fórum és membership szekció, egyszóval nagyon klassz volt. Végignézte az összes mentor CV-jét és már a legelején elhatározta: nem a kinézet alapján fog dönteni, hanem csak a tapasztalatot figyeli. Persze emiatt a legnagyobb sajnálatára kiesett egy csomó jó csaj, de Peter úgy vélte, legyen ez a kezdeti áldozat a részéről a siker oltárán. Megvan, Jason kell nekem, villant be Peter agyába a mentor CV-je. Jason, a szimpatikus és első látásra drogos hippinek tűnő fiatal mentor a honlap kommentjei szerint eléggé tökös és szabadszájú mentor volt, az se zavarta, ha egy-az-egyben le kellett oltani a startuppereket az igazsággal, egyesek szerint kemény volt, de értette a dörgést.

Miután Peter közel 15 percben előadta, hogy mivel is szeretne foglalkozni és melyek a céljai, Jason vett egy rekedtes levegőt és így szólt.

- Baszod Peter, ez semmi. Neked nincs lószarod sem.

Peter arcáról lehervadt a kezdeti lelkesítő mosoly.

- Ezt miért mondod?

- Figyelj, ne légy gáz. Van egy ötleted, de semmi. Nem mérted fel azt se, hogy kell-e egyáltalán valakinek. Mivan, ha beleölsz egy csomó melót és a kutya se veszi. Akkor mit csinálsz? Ezt nem így kell csinálni haver, ebbe így csak bele fogsz rokkanni, de hogy menő és gazdag nem leszel, az sicher. De ami a legfontosabb még egyszer, mivel gyakorlatilag semmi használható és kézzelfogható terméked/szolgáltatásod nincsen, komoly kockázati befektető nem fog neked lóvét adni. Két dolgot tehetsz: vagy elkezdesz lóvé nélkül fejleszteni és létrehozol egy valamirevaló MVP-t, amit aztán már meg lehetne futtatni kockázati tőkések előtt, vagy bepróbálkozol egy közösségi finanszírozás opcióval (crow-funding) és/vagy egy üzleti angyallal. Az előbbi izgalmasabb és komolyabb meló, az utóbbinál akár szerencséd is lehet, mert manapság már majdnem minden hülye tud pénzt keresni a közösségi oldalakon.

- És melyiket ajánlod, kérdezte Peter a mentort.

- Ez attól függ. Ha van pénzed és bírod még egy fél-1 évig, továbbá meg tudod csinálni a fejlesztést, akkor az első verziót. Ess neki a munkának, dolgozz, programozz és találkozunk pontosan fél év múlva. Ha ez nem gyere be, akkor marad a crow-funding. A tapasztalataim szerint egy crow-funding kampány minden szükséges kellékével összerakható pár nap alatt – ebbe a videókat, a design elkészítését, a pitch szövegének összeállítását is beleértve. Ehhez képest ahhoz, hogy tisztességesen felkészülj egy üzleti angyal előtti prezentációra és valaki azt mondja neked a semmire, hogy nesze, itt van 50.000 dollár, na az már művészet, éppen ezért nem is szokott sokaknak hamar sikerülni. Te az eddigiek alapján nekem nem úgy tűnsz, mintha baromira ott lennél a topon, de ezen tudunk segíteni később. Röviden: azt javaslom, hogy először indíts egy crow-funding kampányt, mondjuk az MySource most eléggé trendi, és akár segítek is benne.

- De elég pénzt tudok összeszedni egy ilyen crow-funding-on? - kérdezte Peter.

- Nos, az attól függ, hogy neked mi az elég. Figyelj, én azt javaslom, hogy ne legyél mohó. Örülj, ha kapsz néhány ezer dollárt a semmire. Mert neked tényleg semmid sincsen apám, csak az ötleteid.

- Na lassan a testtel, hördült fel Peter, az ötleteim rendkívül értékesek, és sok millió dollárt érnek!

- Nem, te tévedésben élsz, egy ötlet nem ér semmit, ha nincs mögötte akarat, képesség és pénz, hogy azt megvalósítsd. Jól figyelj rám: egy kockázati tőkést nem fogsz meghatni ilyen kirohanásokkal – legfeljebb szórakozik egy jót -, és nem fogsz meghatni legfőképpen az ötleteiddel. Jegyezd meg: az ötlet csak egy kiindulási alap, de ennyi és nem több. Ha képes leszel megvalósítani az ötletedet, akkor utólag majd mondhatod, hogy igen, ez az ötlet rendkívül értékes és sok millió dollárt ér. Látom, téged nem túl gyakran szembesítettek a valósággal. Jegyezd meg a következőt is: csak úgy lesz sikeres startupod, ha kibaszottul ragaszkodsz a valósághoz. Ha álomvilágban élsz és a tényeket mellőzöd, gyorsan pofára fogsz esni. Ha már most azzal töltöd a szabadidődet, hogy nem keményen melózol, hanem azon ábrándozol, hogy miként fogsz majd az első nagyobb befektetésből egy Porsche terepjárót vásárolni, akkor kegyetlenül gyorsan pofára fogsz esni. Legyél maximálisan nyitott az új dolgokra és megoldásokra és akkor meg fogod látni azt, amire szükséged van. Hé, pofozgatta fel a kókadozó Petert a mentor, azt ajánlom, hogy ne húzd a szádat, hanem örülj minden elhangzott mondatomnak, mert ezeket a tanácsokat ingyen adom, csak neked, személyre szabottan.

- Izé, próbált kinyögni valamit Peter, de nem járt sok sikerrel.

- Mevan?

- Húh, sóhajtott Peter, figyelj ide Jason, álljunk neki, kezdjük el ezt a crow-fundingos storyt. Mi az első lépés?

- Jó a kérdés! Most fogod magad, hazamész vagy beülsz valami nyugis helyre – akár itt is maradhatsz felőlem, csak én most nem érek rá -, az összes lehetséges cikket, marketinges blog bejegyzést elolvasol a crow-fundingról, hogy amikor majd holnap délelőtt 10-re ismét bejössz hozzám, akkor már konkrétan elkezded összerakni a saját kampányodat.

- Rendben, állt fel határozottan Peter, majd miután lekezeltek, magabiztos léptekkel elindult haza.