- Startup eventre? Kösz, ezt most kihagyom, inkább dolgozok a programomon, - nézett fel laptopja mögül Karen, amikor Sven, a Kleemis fiatal pincére egy újabb szórólapot tett az asztalára. – Kösz Sven, rendes vagy, de egyszerűen nincs erre most időm.

- Szevasz Karen, régóta vársz rám – viharzott be Christian az étterembe. – Szeretem ezt a helyet, - tette hozzá még mielőtt leült volna Karennel szemben. – Mi a helyzet veled? Mi ez a szórólap?

- Ne is mondd, állandóan ilyen szemetekkel találnak meg. Korábban szinte kétnaponta eljártam mindenféle startupos eseményre, ahol lehetett ismerkedni és networkingelni némi beugróért cserébe, de aztán rájöttem magamtól is: semmi értelme ezeknek az eseményeknek. A legtöbb arc, aki ezeken előad, rendszerint életében nem szagolta a startupper létet, könyvekből és a netről összeszedték a hallgatóságnak előadott dolgokat, de ennyi. Aki igazi startupper, az csinálja a cégét és fejleszt ezerrel, nem koktélokat iszogat néhány menő sráccal. Szerinted?

- Részben egyetértek veled, de talán a sok kockának jót tesz egy kis társaság, másrészt az ismerkedés sohasem káros, mármint ha normális emberekkel tudsz ismerkedni. Bár az utóbbi időben tényleg mintha romlott volna a színvonal, sok a kókler ebben a businessben is, de hol nincs ez így? De mindegy is, ne idiótákra pazaroljuk a drága időnket. Beszéljünk a nagybetűs Amerikáról!

- Sikerült összeszednem egy kis kezdőpénzt, amivel ki tudok menni a völgybe, de ez a pénz nem lesz elég arra, hogy heteken keresztül kint dolgozzak, egyszerűen nincs most ennyi mozgatható pénzem.

- Sebaj, ez már nekem is eszembe jutott, de van egy kiváló ötletem. Én pár hete megnyertem egy helyi állami befektetőcég startup versenyét, a nyeremény pedig egy 6 hónapos inkubátori ösztöndíj a völgyben. Ugyan eredetileg 1 főre szólt, de ma reggel beszéltem a cég illetékesével, és belementek, hogy 2 főt finanszírozzanak úgy, hogy a dologi kiadások nem nőnek. Vagyis a szállásra és kajára kb. ugyanazt az összeget tudjuk elkölteni, mintha egyedül mentem volna, egyedül az inkubálás programdíja fog ténylegesen 2 főre szólni. Egyébként szerintem a pénz elég lesz kettőnknek a szállásra és a kajára, legfeljebb meghúzzuk magunkat egy picit. Na?

- Nagyon rendes vagy, köszönöm a lehetőséget, naná, hogy elfogadom. Mikor indulunk?

- Pakolj össze mindent még ma este, holnap reggel indul a gépünk.

- Wow, ilyen hamar? Jól felgyorsulnak az események körülöttünk!

- Ebben az iparban nem lehet lazsálni, majd meglátod te is, itt nincs kényelmes cseverészés és a „majd ráérünk arra még” hozzáállás. Vagy gyorsan csinálsz valamit és szakítasz egy zsák pénzt, vagy lemaradsz és kesereghetsz életed végéig, de legalábbis a következő bombasztikus ötleted felmerüléséig.

- Hol fogunk lakni?

- Palo Alto-ban egy bérlakásban, nem egy 5 csillagos szálloda, de nem is nyaralni megyünk oda, hanem melózni.

- Figyelj Christian, nekem egy párna, ágy és takaró elég a boldogsághoz. Ha tudok egy picit nyugodtan aludni, akkor már elégedett vagyok. Hogy fogunk pénzt szerezni?

- Ugye a program arról szól, hogy kimegyünk, elkezdünk foglalkozni az ötleteddel, ami most már az én ötletem is lesz, és ebben segíteni fog az inkubátor saját szakember- és tanácsadógárdája. Most nem közvetlenül a pénz miatt megyünk ki, de ha már kint vagyunk a tűz közelében, akkor annyi start-up pitch-re és egyéb networking eseményre el fogunk menni, ahányra csak tudunk. De nyugi, ezek nem olyan események lesznek, amiket messziről elkerülnél, valós befektetők előtt fogjuk prezentálni az ötletünket. Igaz is, beszéljük át, hogy miről szól a fejlesztés. Nincs valami összefoglaló anyagod, amit gyorsan át tudnék futni?

- Ne is mond, az előző társam, William majdnem minden létező nyelven legyártatott brossúrákat a leendő megrendelőknek, de bevallom neked, ezeket kihajítottam a szemétbe.

- Nem is ilyesmire gondoltam – nevetett Christian, hanem egy rövid összefoglalóra. 1 oldal max.

- Mi lenne, ha a repülőn összefoglalnám neked a lényeget és mindent átbeszélnénk? Herótom van a szöveggyártástól. Igaz is, majdnem elfelejtettem megemlíteni neked, hogy még William-mel együtt tartottunk egy pitchet egy hong-kong-i befektetőcsapatnak. Ők egész jól fogadták az ötletemet, csak persze William bénázása miatt úgy döntöttek, hogy akkor adnak pénzt, ha lepattintom Williamet és találok egy normális alapítótársat.

- Vegyük fel ezt a szálat is, nem baj, ha több befektetővel tárgyalunk, persze a normális kereteken belül. Ebben a fázisban soktucatnyi befektetővel még nem érdemes tartani a kapcsolatot, mert nem marad időd a fejlesztésre.

- Írok egy üzenetet a kontaktomnak egy második pitchet kérve.