Gregory elfogadta Chen ajánlatát, kinevezték a kockázati tőkés részleg divízióigazgatójának, a csapata kapott egy 250 millió dolláros éves keretet, amelyet befektethet, és ezzel lavinaként indultak meg a bajok. A teljes részleget egyedül kellett kialakítania, persze kapott némi támogatást a központtól, de ez a gyakorlatban semmi előnnyel nem járt. Kezdve az új emberek interjúztatásától, felvételétől, az iroda kiválasztásán és berendezésén át, egészen az üzletpolitika, értékesítés kialakításáig minden Gregory nyakába szakadt.

Aztán a következő lépésben kiderült, hogy nem megy olyan egyszerűen az ígéretes ötletek és startupok kiválasztása, mint ahogy azt Gregory elképzelte. Rögtön az első napokban rásóztak egy hónapok óta húzódó befektetési ügyet egy 1 napos döntési határidővel. Ez az igazi ultimátum – hördült fel Gregory, de mivel az ügy a hong kongi fő-fő-főigazgató szíve ügye volt (vélhetően szerelmi afférba keveredett a srácokkal a vén gazember), nem utasíthatta vissza a szívélyesnek ható kérést. Próbált utánanézni az aktákban, utánakérdezni az embereknél erre az ügyre, de sehonnan nem kapott egyértelmű információt és ezzel 2 egész munkanapot el is vesztegetett az életéből.

Mikor a határidő délelőttjén kérésére bejött a 3 hippinek kinéző srác pitchelni egyet, a közel fél órás prezentáción Gregory és 2 másik munkatársának is leesett az álla. No, nem az előadás, vagy a termék kivételességén, hanem azon, hogy ezt a 3 lúzer szerencsétlent ki a fene engedhette a közelükbe, ki volt az, aki szerint egy árva centet is érdemes ebbe a 3 nyomoroncba invesztálni? Gregory tekintettel volt a hong kongi fő-fő-főigazgató gyöngéd érzelmeire és csak ezért nem zavarta el magából kikelve-üvöltve a srácokat melegebb éghajlatra, ehelyett megköszönte a prezentációt és megígérte, hogy egy holnapi emailben megírja az őszinte, már-már baráti véleményét.

Gregory megküldte a boardnak a javaslatát, miszerint semmi szín alatt ne finanszírozzák ezt a startupot, sem SEED, sem későbbi fázisban, mert óriási veszteségekkel fognak tudni csak kiszállni, ebből a történetből sosem lesz exit. Ennek megfelelően a fő-fő-főigazgató személyes utasítására és kérésére a board jóváhagyta a befektetést, majdhogynem mindenféle előzetes számítások és komolyabb üzleti terv nélkül és még ezen a délután alá is írták a term sheet-et, amely alapján a hong-kongi Chensu&Wushu 2 millió USD cégértékhez 200.000 USD SEED finanszírozást folyósított a HachiMachi startup cégbe, ezzel 10%-os részesedést szerzett és pont.

Gregory, ígéretéhez híven a döntéstől függetlenül megírta az őszinte és már-már baráti véleményét egy emailben, majd el is küldte a startuppereknek:

„Srácok, köszönjük a pitchet, összeszedtem néhány gondolatot, hogy mitől lehetett volna még jobb a prezentációtok, egy következő körös befektetésnél biztos hasznát fogjátok venni a leírtaknak. Íme:

- Felejtsétek el a hosszú és unalmas prezentációt, a szöveggel telenyomtatott diákat

- Legyetek lelkesebbek, mert mi majdnem bealudtunk a prezentációtokon

- Tanuljatok meg beszélni, előadni, lehet ezt gyakorolni

- Legalább ti tudjátok, hogy mitől jó a fejlesztésetek, mert ha ti sem tudjátok, a befektetőket hogyan győzitek meg?

- Legyen egy jó story, azzal könnyebb eladni

- Beszéljetek a csapatról, a feladatokról, mert semmit nem hallottunk arról, ki miért lesz felelős, ki mihez ért

- Felejtsétek el a bullshitet, erre se időnk, se hangulatunk

- Eredményekről beszéljetek

- Validáljátok az ötleteteket

- Kell előzetes üzleti terv, látnunk kell legalább nagyvonalakban, hogy miből terem a zsozsó

Mint tudjátok, a board döntése értelmében a SEED finanszírozást megkaptátok és engem ért az a megtiszteltetés, hogy a továbbiakban mentorálhatom a folyamatot. Hamarosan személyesen is felkereslek benneteket, üdv: Greg”

Persze Gregorynak esze ágában sem volt felkeresni a szerencsétleneket, arra gondolt, hogy majd valamelyik zöldfülűt kiküldi hozzájuk, vesztegessen az új kolléga feleslegesen órákat az életéből...Bár az elmúlt napokban szinte semmi szabadideje nem volt, semmilyen értelmes dologra nem jutott ideje, Gregory estéje a pitch napján másként alakult.

Ahogy az One Dim bárpultjánál rágcsálta a valamilyen értelmezhetetlen szósszal leöntött polipkarokat (köszi MyAdvisor, tényleg klassz a hely), eszébe jutott az sms, amit Karen küldött neki a Chennel eltöltött megbeszélés alatt. Miről is szólt az üzenet? Előkapta iPhonját és ismét elolvasta:

„Helló, Karen vagyok, anyámék partiján találkoztunk egy hónapja Cape Townban, van egy nagyszerű ötletünk és egy startup cégünk, ha érdekel egy kiváló befektetés, találkozzunk holnap után itt a városban, üdv: Karen”

Holnap után? Cape Townban? Karen? Milyen Karen?

Ennek a csajnak elment az esze, gondolta Gregory. Nem is emlékszem már rá, csak annyi rémlik, hogy folyamatosan fárasztott az ötleteivel, szinte rámakaszkodott, alig tudtam lerázni. Viszont a kaja finom volt, kaptam és adtam egy rakás névjegykártyát, egyszóval kapcsolatépítésre kiváló volt a parti.

Megnyitotta az üzenetküldő alkalmazást mobilján és az alábbi választ pötyögte be Karennek:

„Hong Kongban vezetek egy kockázati tőkés részleget, nem leszek Cape Townban a következő hetekben. Készüljetek fel egy Skype pitchre, én 2 nap múlva pénteken helyi idő szerint 16 órakor fellépek a Skype-ra és várom a bejelentkezéseteket. Kaptok 3 percet, hogy felkeltsétek a figyelmemet és meggyőzzetek, ha ez sikerül, akkor beszélhetünk a továbbiakról. Üdv: Gregory”

Mikor az üzenetet elküldte, ránézett LinkedIn profiljára is, mert napközben kapott egy értesítést egy régi ismerősétől Paultól, aki hamarosan Hong Kongba érkezik előadást tartani a helyi egyetem MBA kurzusán. Pault még a Columbiáról ismerte, egy évfolyamon hallgatták a modern közgazdaság alapjait, sokat söröztek, csajoztak és ötleteltek együtt, még egy közös cég létrehozása is tervben volt, aztán persze a sors más utat szabott számukra: Gregory vállalatifinanszírozási szakértő lett Hong Kongban, Paul pedig a Columbián kapott katedrát. Évente kétszer összejöttek egy közös hajótúrára, legutóbb az Adrián béreltek ki egy nagyobb vitorlás jachtot és invitáltak meg néhány helyi hölgyet, és közben a friss piaci értesüléseiket osztották meg egymással.

Gregory válaszolt Paulnak egy rövid „Ok, várlak” üzenettel, elhessegette lelki szemei elől az adriai lányokat, felhajtotta a kikért whisky-t és elindult haza.

Otthon, már a zuhanyzás után, de lefekvés előtt Gregory még egyszer rápillantott a mobiljára. Érkezett egy üzenet, valami finn email címről, a küldője Ella Eskola. Az üzenet:

„Kedves Gregory, a neten találtam rá a cégedre, finn startup cégünk, az EO részére keresek komoly befektetőt, egy Skype pitch keretében szívesen bemutatnám a koncepciót, várom visszajelzésedet, Ella Eskola.”

Rövid és velős. Ez tetszik. Miért ne, gondolta Gregory. Válaszolt az üzenetre:

Készüljetek fel a Skype pitchre, én 2 nap múlva pénteken hong kongi idő szerint 17 órakor fellépek a Skype-ra és várom a bejelentkezéseteket. Kaptok 3 percet, hogy felkeltsétek a figyelmemet és meggyőzzetek, ha ez sikerül, akkor érdeklődök tovább a megoldásotok iránt. Üdv: Gregory”