- Nézd csak Onni, válaszolt az egyik tanácsadó cég az ajánlatkérésünkre!

- Melyik?

- A Müller Finanzierung GmbH

- Német?

- Aha.

- És mit írtak?

- Egy elég részletes ajánlatot készítettek, de árat egyelőre nem írtak, mert nem tudják a konkrét feladatot, amint ezt megtudják, akkor tudnak árat mondani.

- Végül is korrekt. Mikor beszélsz velük?

- Ma délután Skype-olunk, gyere hallgass bele te is!

*

- Üdvözlöm Müller úr, Ella Eskola vagyok Helsinkiből, ő itt mellettem a testvérem Onni. Köszönjük, hogy időt tudnak ránk szakítani.

- Üdvözlöm Önöket én is, javaslom, hogy vegyük át az Önök igényeit. Tehát ha jól értettük az ajánlatkérést, Önök kinéztek egy közvetlen brüsszeli pályázati támogatást a Horizon 2020 keretében és erre a kiírásra akarják elkészíttetni a komplett pályázati dokumentációt.

- Így van.

- Vannak-e szöveges részeik, költségvetésük?

- Szöveges részeink kizárólag a technológiai-műszaki részekhez vannak, de ha jól láttam, akkor ebben a pályázati körben sokkal hangsúlyosabb az üzleti rész, ehhez viszony nem nagyon vannak mégcsak félkész anyagaink sem. Van egy hevenyészett költségvetésünk, de az sem pályázatkompatibilis.

- Értem. Akkor gyakorlatilag komplett anyagot kell készítenünk. A következő beadási határnap 1,5 hónap múlva lesz, addig tisztességgel összeállítható az anyag és jó eséllyel el is tudjuk nyerni a támogatást. Egyelőre másra most nincs is szükségünk, egy órán belül küldöm az árazást, további szép napot!

- Jaj Onni, én eléggé izgulok már, vajon milyen árakat fognak mondani?

- Én tartok ettől egy picit, ezek a német tanácsadó cégek aranyárban mérik a szolgáltatásaikat, szerintem kapni fogunk egy sokezer eurós ajánlatot, amit nem fogunk tudni kifizetni, hiszen mi egy startup vagyunk. Honnan is lenne egy startupnak már az induláskor egy rakás pénze?

- Figyelj, szerintem egy próbát megér. Lehet, hogy nem is ez a mi vonalunk, és tényleg csak a kockázati tőke az, ami nekünk kell.

- Meg is jött az árajánlat e-mailben. Uh, nyitotta meg Ella a levelet, ez nagyon durva, hallod, tátotta el a száját. Előre kérnek pályázatírási díjat, ami 7.500 euró, és ha nyer a pályázat, akkor még kiszámláznak sikerdíjat, ami a támogatás 15 százaléka lesz. Az szép.

- Most mit csináljunk Ella?

- Erre nincs pénzünk. Maradunk a Veera-féle pénznél.

- Ő mit is ajánlott végül?

- Odaadja a kért 5.000 eurót és nem kér tulajdoni részesedést. Viszont cserébe elég magas kamatokat akar az egyetem beszedni. 3 éves futamidőre kapjuk a pénzt és évi 25 százalékos kamatra.

- Te, kérdezte Onni, ez nem uzsorakamat?

- Szerintem is, de valami egyedi jogszabály lehetővé teszi ezt neki. Ez van, hacsak te nem tudsz valahonnan pénzt szerezni, akkor kénytelenek leszünk elfogadni a pénzt.

- Szerencsejáték?

- Nem kitiltottak a helyi kaszinóból?

- De. Pedig Istenre esküdtem, hogy nem számoltam a lapokat. Tehetek én arról, hogy a black jack-ben csak olyan kevés lap van és olyan ritkán szokták cserélni a paklit?

- Igazad van. De én ezt passzolnám, nem kell nekünk most a felesleges feszkó meg a verőlegények. Te sem vagy az a kimondottan kigyúrt figura, és én sem vagyok Jackie Chan.

- Akkor mi a megoldás, Ella?

- Elmegyünk dolgozni, valami olyan helyre, ahol nem kell az agyunkat extra mértékben használni, így a kreatív feladatokra marad elég a szürkeállományból.

- Oda?

- Oda.

- Pakolni?

- Bezony. Lefáraszt meg minden, de annyira monoton, hogy marad elég agyunk a lényegi feladatokra.

- Készítsem elő a down-gradelt önéletrajzunkat?