- Figyelj Janos, kezdte Ben, letisztáztam pár ötletemet, hogy milyen irányba lehetne folytatni a melót. Itt van ez a két irányvonal, amiben eddig nyomultunk. Az egyik szerint a lakossági felhasználókra lövünk a termékeinkkel, a másik szerint inkább a vállalati szektort célozzuk. Csináltam még a irodában pár elemzést és arra az eredményre jutottam, hogy bár a B2B szegmensbe nehezebben fogunk betörni, de alapvetően itt létezik egy piaci rés, nem is rés, hanem szinte egy egész űr, tehát itt van konkrétan némi keresnivalónk. A B2C szegmensbe könnyebben bejutnánk, de ott már ha nem is telített a piac, de van pár ígéretes szereplő, köztük startupok is. Én a vállalati szegmensre szavaznék.

- A célpiacunk?

- Ingatlanfejlesztők és nagyberuházók.

- Melyik kontinensen?

- Nézd Janos, szép ez az ország meg minden, de ne is haragudj, itt lófasz sincs. Most éppen vannak beruházások, mert az állami intézkedéseknek köszönhetően az elkövetkező években lesznek ingatlanfejlesztések is, de én nagyobb léptékben gondolkozok. Két dolgot tehetünk.

- Éspedig?

- Vagy a jó öreg Európa vagy pedig Észak-Amerika. Európát ismerjük, Amerikában talán nagyobbat szólna az egész, de persze ennek nagyobb költségei vannak, amit nem biztos, hogy most be tudunk vállalni.

- Én Európára szavazok.

- Akkor Európa!

- Hogyan állunk a termékkel?

- A szoftveres részt tesztelem, de ezzel egyelőre nincsenek problémák, megfelel minden biztonsági előírásnak a konstrukció. A hardveres részt kiadtam egy alvállalkozónak, akinek vannak elfogadható referenciái, meg olyan gépei, amivel a műanyag házat ki tudja fröccsönteni, hozzá egyébként egy óra múlva vagyok hivatalos. A hardver elektronikai része szintén kész, azt magam hegesztettem esténként otthon, két hete tesztelem a rendszert, működik minden megbízhatóan. Legyen az, hogy én most elindulok az alvállalkozóhoz, te meg írd össze, hogy melyik ingatlanberuházót keresed fel, ha visszaérek, akkor pedig átvesszük a részleteket. Rendben Ben?

 *

Janos csaknem háromnegyed órányi buszozás és metrózás után érkezett meg a külvárosi ipartelepre, ahol a leszerződött alvállalkozó mellett még számos gyártó cég is működött. Némi keresgélést követően megtalálta a gyártócsarnokot.

- Üdvözlöm Kiss úr, kezelt le már a cég tárgyalójában az alvállalkozó képviselőjével Janos. Kíváncsian várom az első legyártott prototípust.

- Itt is van, nyitotta fel Kiss az előtte lévő kartondoboz tetejét és vette ki belőle az első műanyag darabokat.

Janos kezébe fogta a kis műanyag házat, amely majd az elektronikát fogja magába zárni és alaposan megvizsgálta minden részletét. – Ez eléggé sorjás, szólalt meg néhány pillanat múlva. – És a szín sem az általam megadott, tette hozzá sietve.

- Nézze, ilyen méretű műanyag termékek kialakításának sajnos előfordulnak sorjás elemek, a jelenlegi technológiánkkal ennél jobbat nem lehet legyártani. A színkódnak pedig stimmelnie kell, mert az Ön által megadott mintát használtuk mi is.

- Ezt nem értem. Amikor személyesen átvettük a legyártandó termék jellemzőit, akkor ezek a problémák fel sem merültek. Mi prémium terméket gyártunk, egy ennyire igénytelennek kinéző terméket egészen egyszerűen nem fogunk tudni értékesíteni. Nekem tökéletesen illeszkedő, sorjamentes, az általam megadott színkódú műanyag ház kell. Mit tud ajánlani nekem, kérdezte Janos.

- Nézze uram, higgye el, ennél jobbat nem fog kapni. Én negyven éve ezzel foglalkozom, az általunk előállított gyártmány a legjobb ebben az árkategóriában. Ha jobbat akar, akkor azt meg kell fizetni.

- Akkor miért nem ezzel kezdte? Én megadtam azt, amire szükségem van, maga pedig mondott egy árat. Ha tudom, hogy Önnél van különbség a minőség és minőség között, akkor inkább egy profi fröccsöntőt bízok meg a gyártással, nem magát.

- Nem kötelező velem dolgoznia.

- Nem, valóban nem, állt fel Janos és egy biccentés kíséretében kiviharzott a tárgyalóból. Fasza, most kereshetek egy normális alvállalkozót. Ki is mesélt nekem hasonló storyt, talán Anna, hogy milyen baromi nehéz jó és megbízható alvállalkozót találnia az embernek? Ez cool...

*

- Na mi volt az alvállalkozónál, kérdezte Ben?

- Uh, mindjárt mondom a történetet, csak hozzák már ki azt a latte-t, amit rendeltem. Meg is érkezett. Szóval kicsit tartottam attól, ami végül tényleg történt.

- És?

- Szar. Egyszerűen nem képes abban a minőségben legyártani azokat a műanyag házakat, amibe végül a teljes elektronikát és az érzékelőket fogjuk szerelni. Sorjás szélek, pontatlan összeillesztés és kialakítás, a szín pedig valami koszosfehérre emlékeztetett az általam megadott tiszta fehér szín helyett. A pasas ráadásul nem is tudta azt mondani, hogy legközelebb jobb lesz és normális minőségben fogja nekem legyártani a dobozt. Beszarás, mi?

- Hiszen tudod: az ideális alvállalkozó megtalálása összetett feladat. Legyen megbízható, rugalmas és dolgozzon jó áron. Ez a három tényező ritkán jár együtt.

- Tudom én is Ben, de én afféle naiv optimista alkat vagyok: ha egyszer valakivel megállapodok valamiben, akkor nekem természetes, hogy mindkét fél profi hozzáállással végezze a feladatát úgy, hogy mindketten elégedettek legyünk. Így csak a szokásos rossz szájíz, semmi más, elpazarolt idő és energia.

- Mondok egy storyt neked. A haverom a múltkor Atlantában beugrott az egyik ügyvéd ismerőséhez, akit már évek óta ismer, együtt kergették anno a csajokat ésatöbbi. A haver kért egy szerződéstervezetet az ügyvédtől, de persze nem ingyen kérte, a szokásos óradíjas konstrukcióban történt a megbízás. Az ügyvéd aszongya a helyszínen, hogy oké, megcsinálom neked a szerződéstervezetet, de mivel ezen több kollégámnak is dolgozni kell, ezért olyan 3.000 dollárból kihozható a meló. Mondjuk, ha nekem az ismerősöm 3.000 zöldhasúért akart volna egy 4 oldalas szerződést elkészíteni, akkor elküldöm a jó kurva anyjába, hogy ne akarja már átbaszni a fejemet, de ez most részletkérdés. A haverom lekezelt az ügyvéddel, aláírták a kacifántos ügyvédnyelven megfogalmazott szerződést, kiperkálta a 3.000 dolcsit teljesítési előlegként, majd elkezdődött a meló. A szerződés többkörös egyeztetés után 4 hét alatt elkészült, mondjuk azért csak ilyen gyorsan, mert nem hagyta annyiban a dolgot, állandóan le akarták koptatni és mindig a következő hét közepét ígérték neki. Szóval a szerződés elkészült, öröm és boldogság. Egészen addig, amíg ki nem jött egy számla az ügyvédtől 10.000 dollárról. Haverom hívja a fószert, hogy ez mégis mi a fasz. Az ügyvéd szerint mivel óradíjas volt a szerződés, nekik nagyon sokat kellett a szerződésen dolgozni és ennyi munkaórát számoltak el, ez van, ezt kell megfizetni. Szerinted ezek után mennyire volt rossz a haverom szájíze?