- Nos kollégák, - kezdte vontatottan Janos, - egy szomorú hírt kell megosztanom veletek, sajnos nem tudom tovább finanszírozni a céget, fel kell számolnom az egész businesst és maszekban folytatni tovább, de egyelőre cég nélkül.

- Ez mi a fasz, - pattant fel a cég piros ruhás marketingese az asztalától – te nem ezt ígérted nekünk Janos. Azt toltad az arcunkba az elmúlt hetekben, hogy a cég tőkeerős, a tulajdonos egy nemzetközi cég, akik nem sajnálják akár évekig belepakolni a lóvét az álmaidba és tuti nem lesz gond a finanszírozással. Én csak miattad hagytam ott jólfizető önkormányzati adminisztrátori melómat. Kibasztál velem Janos!

- Janos, én is a régió legmenőbb biztosítóját hagytam ott érted, te is tudod, hogy degeszre kerestem magam és csak azért jöttem el, mert te hívtál az univerzum legnagyobb üzlete miatt. Ez nem fair velünk Janos.

- Én csak a magam nevében szólok Janos, de én is egy startupot hagytam ott miattad, mert amit felvázoltál nekem, az elég menőnek tűnt és szakmai szempontból is érdekes kihívásnak. Ez szemétség Janos.

- Stop srácok, ne siessünk ennyire előre, lehet, hogy mégis találok valami megoldást, addig is dolgozzatok, de délután még jelentkezem. Szevasztok!

*

- Szevasz Tomas, itt Janos. Te, nem annyira sikerült nekem ez a felmondósdi. Kurvára nincs benne gyakorlatom.

- Akkor majd lesz. Mesélj, mi történt?

- Tőlem is szokatlanul roppant empatikusan elmeséltem a dolgokat, hogy nincs már pénzem finanszírozni a céget és sajnos meg kell szüntetnem az egész vállalkozásomat és ki kell őket rúgnom, erre majdnem mindenki elkezdett károgni meg panaszkodni és engem szídni. Szerintük mindenről én tehetek, és nem mondhatok fel nekik, mert azzal kibaszok velük. Mondjuk szerintem részben igazuk is van.

- Ki a faszt érdekel, hogy a beosztottjaidnak igaza van – üvöltött bele a telefonba Tomas, - szard le. Te vagy a tulajdonos, te vagy a döntéshozó, te meghoztad a döntést és úgy döntöttél, hogy bezárod a boltot és informális keretek között folytatod a fejlesztést. Pont. Leszarod, hogy kinek mi az óhaja-sóhaja, majd megtanulod, hogy az alkalmazottak azért alkalmazottak, mert képtelenek kockáztatni a siker érdekében és önállóan vállalkozni. Kérdezd meg őket arról, hogy hányan akarják beletenni a saját lóvéjukat a buliba? Várj, megmondom neked: senki nem fog neked pénzt adni. Szóval menj vissza és baszd ki őket.

- Kemény vagy Tomas.

- Kíméletlen vagyok Janos, ezért tartok ott, ahol. Na várom a híreket, szevasz – nyomta ki a telefonját Tomas.

*

- Kollégák – nyitott be Janos ismét az irodába, - sajnos úgy áll a dolog, hogy nincs más hátra: meg kell szüntetnem a céget, mindenkinek köszönöm az eddigi munkáját, a könyveléstől majd elpostázom a bérpapírokat és a szükséges adminisztratív anyagokat, sok sikert kívánok mindenkinek a továbbiakban. Ben, kérlek te még maradj egy percet, beszélni akarok veled.

Janos karba tett kézzel várta meg, míg minden kolléga – válogatott szidalmakat halkan elmormolva – összeszedi a holmijait és a személyes tárgyait, majd elhagyják az irodát.

- Ben, lenne neked egy ajánlatom. A feladatod ugyanaz lenne, mint eddig, terjesztened kellene az igét és felkeresni a potenciális partnereket és vásárlókat, viszont egy teljesen más konstrukcióban lennél fizetve. Én a szoftverfejlesztést vinném tovább, így gyakorlatilag ketten nyomnánk. Érdekel?

- Mik a részletek?

- Fix fizetést nem kapsz, nem leszel bejelentve, nem cégnél fog dolgozni, hanem egy startup teamben. Fizetés helyett részesedést kapsz a leendő cégben.

- Mekkora részesedést?

- 2,5%.

- Rendben, csináljuk. Hol fogunk melózni?

- Hozzuk a laptopunkat és beülünk a könyvtárba, max. kiugrunk néha a Starbucksba, de ha eszedbe jut még valami ingyenes hely, ahol van WiFi, akkor csak rajta.

- Álljunk is neki, itt van a körtéren egy Starbucks, hozzuk a gépeinket, rakjuk össze a következő 1 hónap stratégiáját, teendőit.