Charles az egyik legnevesebb és legrégebbi New-York-i kockázati tőkés cég tulajdonosaként 45 éves korára majdnem mindent megengedhetett magának, amit pénzen meg lehett venni. Ízlésesen és méregdrágán berendezett irodájából közvetlenül rálátott a FED Liberty Street 33 szám alatti épületére és közben azon tűnődött, hogy mennyire megváltozott az elmúlt tíz évben választott szakmája. Az asztalával szemben felállított egészalakos kristálytükörből mintha az isteni Marlon nézett volna vissza rá, némileg kisebb pocakkal, de mégis: Charles jóképű férfi volt a mostani felhozatal mellett is. Szinte naponta lépnek elő a homályból sikerre éhes startupperek a világ minden szegletében és csak arra várnak, hogy egy kockatőkés felkarolja őket és pénzét adja az ötleteik megvalósításához. Vannak persze kóklerek és nagyon amatőrök, de egyre többen vannak olyanok is, akik éleseszűek, tudják, hogy mihez értenek és mindeközben pontosan tudják, hogy mennyi pénzre van szükségük. Két dolog nem érdekli őket: a kockázati tőkés neve és a kora...

Charles ismét átfutotta az asszisztense által készített rövid memot a 2 hét múlva esedékes san diegói startup vs kockázati tőkés eseményről, amelyre a Charles Investments is hivatalos volt, mint az esemény egyik legnevesebb és legrégebbi szponzora. Bár San Diegó messze van, Charles nem hagyhatta ki ezt a kiváló lehetőséget, mert nehezen bár, de beismerte magának, hogy régen nem csillog már úgy a nimbusza, mint néhány éve. Nincsenek jelentősebb, a piac kíváncsiságát megragadó bombasztikus befektetései, nem talált rá ifjú startupper reménységekre, és az elmúlt 5 évben egy jelentősebb exitje sem volt; egyszóval hanyatlani kezdett a birodalma. Pénzügyi értelemben persze messze volt még a csőd, alkalmazottakat sem kellett elbocsátania, de profitot gyakorlatilag évek óta nem termelt a cég és a frissdiplomás befektetési szakemberek sem hozzá jönnek. San Diegó lesz az én megváltásom – mormolta félhangosan Charles, az a hely, ahol új kapcsolatokat tudok építeni (a helyi üzleti klub egyre inkább hasznavehetetlen gyengeelméjűek gyülekezete kezd lenni) és friss startupokba tudok legalább SEED szintjén befektetni. Egy rakás pénzbe kerül a szponzorálás, Charles először azt hitte, hogy véletlenül egy nullával többet írtak bele az ajánlatba, de az asszisztensének megerősítették, hogy tényleg az emailben megadott szponzori díjra kívánnak szerződni. Fogcsikorgatva bár, de végül aláírta az együttműködést, majd a fizetési határidő napján át is utalta az összeget.

Nincs más hátra, mint felkészíteni az őt elkísérő alkalmazottait, kicsit beavatni őket az ilyenkor szokásos dolgok menetében és bízni a zsíros ügyletekben.

- Uram – nyitott be asszisztense, telefonon keresi az unokaöccse Bostonból, alkalmas most Önnek?