- Üdvözlöm Mr. Müller, köszönöm, hogy tud ránk időt szakítani, egy kis türelmét kérem, gyorsan beállítom a projektort, így jobban fogjuk egymást látni.

- Szervusz Daniella, örülök, hogy eszedbe jutottam. Mi a helyzet?

- Először bemutatnám a társaimat, ők itt Felix és Miroslav, közösen dolgozunk egy networking alapú keresőmotor fejlesztésén, gyakorlatilag egy startup kezdeményezésről van szó, de még nincs formális szervezetünk, tehát se cég, se cégszerű működés. Az ötletünket pár helyen már megfuttattuk, úgy tűnik, hogy kedvező visszhangra talált és épp most keresünk potenciális befektetőt. A részünkről az is felmerült, hogy esetleg ne itt Berlinben, hanem Önöknél Kelet-Európában keressünk egy inkubátort, vagy adott esetben kockázati tőkést, aki hajlandó lenne finanszírozni a végleges verzió fejlesztését. A cél a piacravitel, ehhez azonban tőkére lenne szükségünk. Úgy tudom, hogy Ön kifejezetten ezzel a területtel foglalkozik.

- Köszönöm, hogy rám gondoltál, és igen, a régiós startup szcénát meglehetősen jól ismerem, van pár jelképes befektetésünk itt és emellett indítottunk egy saját inkubátort, benne iparági tematikus programokkal. De az igazat megvallva, nem értem, hogy Berlinből ti miért akartok ide jönni?

- Próbáljuk felmérni, hogy tudnánk-e szerezni befektetést, vagy esetleg részt tudnánk-e venni inkubátori programban Kelet-Európában. Csak a lehetőségeinket szeretnék felmérni.

- Az igazat megvallva – és most lehet, hogy magam ellen is beszélek – nektek semmi szükségetek erre. Nyugat-Európa tárt karokkal várja a high-tech kezdeményezéseket, nagyon sok kockázati tőke és állami támogatások is vannak a startup-oknak, nem éri meg nektek ide jönni.

- De pénz van, nem? Illetve ha jól tudom, vannak ilyen EU-s pályázati források is, azokból is lehet pénzt kapni startup célokra?

- Nézd Daniella, ez mind így igaz, de én a helyedben csak emiatt nem jönnék ide. Mondok egy pár példát, hogy megvilágítsam neked a helyzetet. Vegyük elsőként a régiót. Az EU-s és világátlaghoz viszonyítva alacsony termelékenység és növekedés, a vásárlóerő Nyugat-Európa egynyolcada, egytizede, egyszerűen ezekben az országokban nagyon vékony a fizetőképes réteg. Itt az emberek egy jelentős többsége nem vesz semmit, vagy ha vesz, akkor azt is hitelre, mert nincs rá pénzük. Ha van rá időd, nézd meg egyszer az átlagfizetéseket nálatok, majd nézd meg Kelet-Európában. Nem fogsz hinni a szemednek, azt garantálom. Másodszor a politikai stabilitás elég vékony jégen mozog. Jön egy választás, amit megnyer az egyik helyi párt, erre úgy bebetonozzák magukat a hatalomba, olyan mértékben irányítanak minden pénzt a saját pártkatonáik cégeibe, hogy bármelyik afrikai diktátor megirigyelné a módszereiket. Rendőrség, ügyészség, néha a bíróság, a hivatalnoki kar, a civil szervezetek szinte mind az ő kottájukból játszanak, még szerintem az ellenzéket is titkon a kormány pénzeli. Egy szó mint száz: nincs kiszámítható politika, nincs kiszámítható gazdaság és jogrendszer. Mi van akkor, ha idejön egy cég, kitalálja, hogy ő a piacon még sehol nem ismert papírcsákót akarja gyártani és jó pénzért eladni, de a kormány fél év után rájön, hogy ez túl jó üzlet, ezért először betiltja a tevékenységet, hivatkozva mondjuk a nemzeti érdekekre és a nép akaratára, majd amikor a cég kivonul, akkor véletlenül újra engedélyezi a tevékenységet, de csak azon cégek részére, akik tagjai lesznek a kormány által felállított papírcsákó gyártók kamarájába. Gondolom érted ennek a mechanizmusát.

- Uh, ez most eléggé letaglózott...- nyögte Daniella, - de mi a helyzet az EU-s pénzekkel?

- Te, ne is említsd. Van itt pár elszánt, jószándékú szakember és lelkes amatőr, akik próbálják a helyi startup ökoszisztémát kicsit felpörgetni, meetup-olnak, meg konferenciákat szerveznek, próbálják megosztani a tudást a helyi startupperekkel, de ez a régió alkalmatlan erre szerintem. Az egész mentalitás és a gazdasági rendszer képtelen kezelni egyáltalán a startupok funkcióját és működését. Sőt, egy csomó itteni inkubátor vagy angyal inkább arra játszik, hogy a helyi startupokat a völgybe juttassa ki, eszük ágában sincs helyben segíteni őket, mert ők is tudják, hogy nem éri meg. Az EU-s pénzek pedig egyértelműen nem a startupok felé vannak becsatornázva. Korábban inkább az építsünk szökőkutat minden 500 lakosnál nagyobb faluba koncepciót követték, az új ciklusban már adnak a cégeknek is, de startupoknak csak nagyon keveset. És amit adnak is, azt sem olyan keretek és feltételek mellett, ami egy vérbeli startupnak szükséges. Ennyit az EU-s pénzekről. Persze a fentebb említett jószándékú szakemberek mellett vannak olyan szerencselovagok és önjelölt észosztók, akik a saját kis szemétdombjukon ötletelnek és kiáltják ki minden évben, hogy éppen melyik régiós ország lesz Európa következő startup központja és miért az ő startup ökoszisztémának nevezett semmijük lesz a következő nagyot robbantó high-tech startup székhelye. Szánalmas, komolyan mondom. Egyszóval: nem érdemes nektek ezzel foglalkozni.

- Akkor Ön is azt tanácsolja, hogy maradjunk inkább itt Németországban és innen próbáljunk forrást bevonzani?

- Abszolút, de persze emellett, mivel a mi cégünk is foglalkozik induló startupok finanszírozásával egy amerikai befektetési alapra támaszkodva, így nagyon komoly forrással rendelkezünk, amit ki is szeretnénk helyezni a legígéretesebb cégekbe, így ha bemutatjátok a fejlesztéseteket, adott esetben mi is tudnánk titeket finanszírozni. Nos?

- Akár most is prezentálni tudok, - válaszolt lelkesen Daniella, - ha van 2 perce, akkor gyorsan összefoglalom a koncepció főbb pontjait!

- Rendben, hallgatlak Daniella.

Egy kicsivel több, mint 2 perc alatt Daniella felvázolta az ötletük lényegét, a főbb műszaki paramétereket, az üzleti modellt és a  várható bevételeket.

- Világos. Egész jónak tűnik az ötletetek. 30% és 250.000 dollár. Mikor írjuk alá a term sheet-et?