- Te, ismerted Jasont?

- Miért, mivan vele?

- Ez az idióta kinyírta magát!

- Mi? Elcseszte a karrierjét?

- Mondom kinyírta magát, felakasztva találtak rá az irodájuk kertjében az egyik fán, amit mellesleg még a faterja ültetett néhány évtizede. Jó kis story, mi?

- Miafaszvan?

- Mondom öregem, Jason megölte magát. Kaptam is a nála dolgozó egyik haveromtól egy gif-et, amin ott himbálózik hurokkal a nyakán. Gondolom a kollégái először lefotózták, levideózták és megosztották a himbálózó hulláját minden lehetséges social media felületen, majd csak a legvégén hívták a mentőket és rendőröket – amikor már szaga kezdett lenni.

- De miért? Olyan sikeres volt, klasszul ment a cége, sok csaj vette körül, állati kocsikat hajtott és mindig elment minden konferenciára. Iszonyú menő csávónak tűnt.

- Hát ez az, ahogy a haverom mesélte, mindez csak a felszín volt, csak a látszat. A faszi zsákszámra tolta a kokaint, mert iszonyú nyomás alatt élt. Noha kapott sokszázmillió zöldhasút a befektetőtől, állítólag elég szar megállapodásokat kötött már a végén, aminek az lett az eredménye, hogyha nem hozza folyamatosan a számokat és a növekedést, akkor secperc alatt kitehették volna a saját cégéből. Szinte alig aludt az utóbbi egy évben, állandóan dolgozott valami új fejlesztésen, mindig járt az agya. Mivel az állandó bütykölés miatt az üzletre már kevesebb energiája maradt, az elmúlt 6 hónapban már masszívan veszteséges volt a startupja, állítólag a befektetők is egyre gyakrabban ráküldték a saját embereiket, hogy megpróbálják helyrebillenteni a céget, de nem nagyon sikerült. A sok nő körülötte persze csak kihasználta, a kocsikat is mind lízingelte és a legtöbbet már vissza is hívta a bank, a konferenciákra pedig csak azért ment el, hogy újabb befektetőket szerezzen, akik finanszírozhatták volna a fejlesztéseit. Kár érte, mert jó terméket rakott össze, csak szerintem a végére nagyon elvesztette a fókuszt. Mindig belekezdett valamibe, de a végén már sosem fejezte be a dolgait.

- Hát öregem, most már nem is fogja befejezni. Gondolom a befektetők már a halála percében elkezdték a tárgyalásokat az osztozkodásról és a hogyan továbbról.

- Naná, mégis mit vártál?

- Mondjuk korrekt. Én is ezt csinálnám a helyükben. Ha belegondolsz, beletoltak egy rakás lóvét és nem valószínű, hogy valaha ki tudnak szállni zsíros profittal a cégből.

- Mennyi pénzt kapott?

- Kapott először angyaltól 250k-t, ezt is csak azért tudom, mert én is ott voltam ezen a tárgyalásán, aztán elsőkörös SEED-re 5 millió dodót, a második körre pedig 75 milliót dobtak neki össze new-yorki alapok. Állítólag alig maradt valami részesedése a cégében, de hát tudjuk, hogy van ez ilyenkor.

- Komoly story. Mi lesz a céggel, a projekttel, egyáltalán az egész fejlesztéssel?

- Hát, ha a véleményemre vagy kíváncsi, akkor megy a levesbe az egész. A cégben nincs olyan kaliberű menedzser és lángész, mint amilyen ő volt, és hacsak a pénzemberek nem találnak 1-2 hónapon belül valami fajankót, aki rendbe teszi a céget és képes újra növekedési pályára állítani, akkor menthetetlenül vége a történetnek. Mondjuk én nem is bánom, mert még mindig nem értem, hogy ki az a gyengeelméjű, aki egy ilyen ötletbe hajlandó akárcsak 1 centet is beletolni. Ez egy halva született ötlet volt, nem is volt normális MVP, szerintem akkora lyukat beszéltünk annak idején az angyal hasába, hogy a Grand-kanyon többször is elfért volna benne...Keresztben.

- Figyelj, az online sajtóban folyamatosan dicshimnuszok jelentek meg a cégéről és az alkalmazásukról, ne meséld már be nekem, hogy olyan szar volt a dolog.

- Használtad már valaha az alkalmazásukat?

- Nem.

- Na akkor nyugodjál le. Higgy nekem, szar volt az alapkoncepció és a befektetők a saját pénzüket mentve próbáltak előremenekülni és újabb körös lóvét bevonzani. A médiáról, az összes szarházi vlogger, blogger és egyéb teches magazin szerepéről pedig csak annyit, hogy a legtöbbjük Jason zsebében volt. Pontosan tudta, hogyan lehet kellő hype-ot generálni ahhoz, hogy elég sokan megismerjék az alkalmazását és ezek közül is lehetőleg minél többen letöltsék és használják. Ugye a lóvéja az alkalmazásban futó reklámok és webáruház hozta neki, de annyira tré szoftvert gányoltak össze, hogy gyakorlatilag lepusztította a mobilokat. Iszonyat béna volt, higgy nekem.

- Jason nem az első ebben a hónapban.

- Hidd el öregem, hogy nem is ő lesz az utolsó. Akkora a hajtás, akkora a nyomás és olyan pénzekről van szó, hogy még a legerősebbek is bele tudnak roppanni. Nekem elhiheted. Jaj, képzeld, van egy csaj, amolyan pszichológus forma, aki ezzel foglalkozik.

- Öngyilkossággal?

- Olyan startupperekkel, akik nagy nyomás alatt kénytelenek dolgozni.

- Vagyis akkor gyakorlatilag az ő célcsoportját az összes startup alkotja.

- Mondjuk van benne valami. Volt nála az egyik haverom, 1 órás beszélgetésért elkért a nő 250 dollárt, beterveztek még 9 alkalmat – minden szerdára egyet – de határozottan jól érezte magát. Nem is öngyilkolta meg magát.

- Akkor ennyi előnye volt a 250 dollárnak. Én látok benne üzleti lehetőséget.

- Te, Koichi, hogy megy mellesleg az üzleted?

- Megy szépen, vannak visszatérő és új ügyfeleim.

- Egyet árulj el nekem végre: mi a fenével foglalkozol te?

- Amolyan internetes biztonsággal. De nem akarlak vele fárasztani. Ha részletesen beszélnem kellene róla, akkor meg kellene öljelek, vágott komoly ábrázatot Koichi.

- Viccelsz?

- Naná haver, ne szarjál be, veregette hátha Koichi a haverját.

- Akár nekem is szakértenél?

- Én csak az ipari felhasználók biztonságával foglalkozom, nem értek a magánszemélyek gondjaihoz. Ha valami gáz van a gépeddel, vidd be a sarki informatikushoz, ő egy huszasért átnézi a laptopodat.

- Hát, akkor béke Jasonnel és a többi leendő öngyilkos startupperrel és most menjünk inni egyet.