William sóbálvánnyá változva meg sem tudott mukkanni a pitch befejezését követően. Csak állt, és nézett ki bambán a fejéből.

- Figyelj William, nekem igazán hasznos volt ez a pitch, és meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem az eddigi értékelhetetlen közreműködésedet és elváljunk. Nem akarok többet veled együtt dolgozni, igazából szükségem sincs rád, csak hátráltatsz. Szevasz!

- Na megállj csak, te kis kurva, - tért magához William. Mégis mit képzelsz te magadról, miaz hogy lelépsz tőlem? Ebben a csapatban én vagyok az agy, a menő nyerő, nélkülem semmi hasznod nincs, ezt jól jegyezd meg. És különben is, a fejlesztésünk közös, engem is megillet a programunk joga, az nem csak a tiéd, - üvöltötte William.

- Sok sikert a továbbiakban,- hagyta el a helyiséget Karen.

Na ezt még megkeserüli a kis szuka, ilyet nem tehet velem és a világraszóló ötletemmel. Ki akar forgatni a vagyonomból ez a csaj. William lehuppant az egyik pamlagra, elővette telefonját és tárcsázta az egyik jogász haverját, akit még az egyetemen ismert meg az egyik bulin.

- Szevasz, itt William, mi a helyzet veled tesó?

- Szevasz William, mi a pálya nálad?

- Te, figyelj Jack, össze kellene futnunk holnap egy ebédre és megbeszélni az én nagy gondomat. Egy startupos jogi baszakodásra számítok és ehhez kellene nekem némi támogatás. Na mit szólsz hozzá?

- William, legyen a Bizerca!

- Rendben, 12 órakor, addig foglalok asztalt. Fasza, minden a sínen van, gondolta William.

Másnap William negyedórával a megbeszélt időpont előtt ért az étteremhez. Beült az asztalhoz, rendelt egy koktélt, majd elkezdte böngészni a híreket a mobilján. Jack pontban 12 órára jött, elegáns volt mint mindig, és egyből lehuppant William mellé

- Szevasz bajtárs, mi a helyzet nálad?

- Te Jack, oltári nagy gázba kerültem. Az egész onnan indult, hogy vagy jó fél éve megismertem egy programozó csajt. A programozás részéhez még csak-csak értett a kicsike, de a business dolgot én láttam egyből meg az ötletünkben. Ja, mert hogy van egy közös ötletünk, amit be akartunk vinni egy startup cégbe, már majdnem lett volna rá befektetőnk is, akit én szereztem és egy nagyrakás zöldhasút betett volna a cégbe, de a csaj bepróbálkozott valami hong-kongi Janinál, aki azt hiszi, hogy ő szarta a projektértékelést, és szerintem tisztán a saját érdekéből lehúzta az ötletünket és elhajtott minket. Persze én a lehető legjobb formámat hozva prezentáltam az ötletünket, de a kiscsaj eléggé elbaszta. A probléma az, hogy az a szuka most le akar lépni az ötletünkkel és egyedül akar bizonyítani. Mit tudok tenni, hogy ne hagyhasson ki a businessből?

Miközben William csak úgy ontotta magából a szavakat, Jack unottan rágcsált egy olivabogyót. Néha rápillantott a barátjára, de különösebben nem adta tanújelét annak, hogy nagyon figyelne rá. Mikor Willam elhallgatott, Jack a tányérjára pöckölte a fogpiszkálót és rezignáltan megszólalt.

- Te William, hányszor mondtam már neked, hogy hülye picsákkal sose állj le üzletelni. Csináld inkább magad, de ha szembe jön veled egy egyetemista csaj, hogy övé az évezred ötlete, akkor dugd meg és hajtsd el a picsába. Haver, szerintem szarban vagy. Kötöttetek valami előzetes megállapodást?

- Nem.

- Nálad van a szoftver forráskódja?

- Nincs, mivel ő a programozó, ez az ő gépén futott.

- Kérsz egy pofont?

- Jack, ne szívózzál már velem, te is láthatod hogy vannak gondjaim. Inkább azt nyögd ki, hogy mit tudok tenni?

- Nos, -szívta meg az orrát Jack, lopjuk el tőle a laptopját.

- Mivan?

- Figyelj, nincs semmi papírod arról, hogy közöd lenne a projekthez, nem kötöttetek semmilyen megállapodást, hogy a csaj által megírt szoftvert majd közösen beleteszitek egy startupba, egyáltalán semmid sincs, ami azt bizonyítaná, hogy igényt formálhatsz a programra. Öcsém, ezt jól elbasztad! Küldhetek neki mindenféle ügyvédi felszólítást meg idézést polgári peres eljárásra, az esetedben lószart sem érne. Viszont, ha neadjisten a laptopja és a laptopon lévő szoftver véletlenül eltűnne és persze totál véletlenül hozzád kerülne, akkor már nem is fájna tovább a fejed. Csináljuk ma este!

- Hú, wazze, ez egész jó ötletnek tűnik. Rendben, a csaj itt lakik a városban, találkozzunk hajnali kettőkor a Goodwood-ban a szokott helyünkön.

- Ez a beszéd, ugrott fel Jack, majd azzal a lendülettel ki is viharzott az étteremből.

Na, jellemző, futott át William agyán a gondolat, már megint én fizetek. Ez a műmájer sokszorosát keresi, mint én, és mégis mindig én fizetek, ha együtt ebédelünk.

Hajnali kettő előtt pár perccel futott össze William és Jack a megbeszélt helyen és lassan sétálni kezdtek Karen lakásához.

- Te Jack, paskolta meg barátja vállát William, hoztam magammal fekete harisnyát is a fejünkre, így tuti nem fog felismerni a csaj.

- Bravó öregem, remélem ezt korábban nem te hordtad...

- Mi lesz a taktika Jack?

- A legjobb embertől kérdezed, én vagyok a taktika és a stratégia feketeöves nemzetközi nagymestere. És bajnoka. Az lesz, hogy odamegyünk, a kocsimat itt hagyjuk járó motorral, mert hogyha menekülnünk kell, akkor azt gyorsan kell tennünk. Hoztam magammal egy feszítővasat, azzal bemész a hátsó ajtón, felmész a csaj szobájába, gyorsan elemeled a laptopját és spuri ki a házból a kocsihoz, aztán tépünk is innen el ezerrel. Fogtad?

- Jack, te nem akarsz velem bejönni?

- Öcsém, én majd tartom kint a frontot, ha valami zsaru vagy kíváncsiskodó arc kérdéseket szeretne feltenni, akkor valakinek le kell szerelni.

- Hajnali kettőkor?

- Ne akadékoskodj feleslegesen, na nyomás, itt is vagyunk a ház előtt. Itt a fesztővas, én itt várlak a kerítésnél leguggolva.

William elvette a veszítővasat, ami már első ránézésre sem tűnt különösebben masszív darabnak, átmászott a magas kerítésen és a hátsó bejárathoz lopózott. Mivel épp telihold volt és felhők sem takarták el a csillagokat, egész jól lehetett tájékozódni a hatalmas kertben. A hátsó ajtónál William meglepetésére nem is kellett sokat vesződni a zárral, kétszer ráfeszített az ajtótokra és némi csikorgást követően ki is nyílt. Várt egy pár másodpercet, majd miután semmi hangot nem hallott, elindult Karen emeleti hálószobájába. Még jó, hogy korábban voltam itt párszor, gondolta William, így nem most kell keresgélnem, hogy merre kell indulnom. A hálószoba ajtaja résnyire nyitva volt, a nyíláson belesve látta, hogy senki nem alszik az ágyban. Helyes, biztos elment buliba az a buta liba, derült fel William, így könnyű dolgom lesz.

William kényelemesen besétált a szobába, kihúzogatta a kábeleket a laptopból, röviden körbenézett, majd a hóna alá csapva elindult a szoba kijáratához.

Ekkor hallotta meg a morgást a szoba sarkából.