Miután viharos gyorsasággal elköszönt Williamtől, Karen átment a pár utcával arrébb lakó barátnőjéhez, Maisiehez elmesélni a történteket.

- Te Maisie, el sem hiszed, mekkora buli volt a pitch. Sosem éreztem még magam ennyire felszabadultnak és természetesnek, ilyen profinak. Nagyon régen tartottam előadást, és persze a fejemben megvolt minden, ami egy jó prezentációhoz szükséges, nem is emlékszem már rá, hogy mikor adtam elő bárkinek az elmúlt hónapokban. Kicsit kikopott a tudományom. Viszont összességében mégis jól sikerült.

- Mondjuk elég sokat készültél is rá, így szerintem abszolút megérdemelted a pozitív visszajelzést, mosolygott rá barátnőjére Maisie.

- És szerintem Gregorynak is bejött, tudod ő az a kockatőkés, aki meglátta bennem a lehetőséget. Mindenesetre örülök, hogy nemcsak én láttam szerencsétlennek Williamet, hanem másnak is ez a véleménye róla, így legalább nincs lelkiismeretfurdalásom, amiért leléptem mellőle. Csinálja csak meg a saját businessét, az én programomtól pedig tartsa magát távol, úgysem ért a szoftverfejlesztéshez, meg az alkalmazásokhoz.

- Szerintem igazad van, bár én félek attól, hogy ez a William gyerek nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Amilyen tuskónak tűnt nekem legutóbb is, simán kinézem belőle, hogy megpróbál majd téged besározni, esetleg beperelni. De ha jól tudom, akkor nem írtatok alá semmi megállapodást, ugye?

- Nem, semmit nem írtunk alá és az a legnagyszerűbb az egészben, hogy ő nem akart semmilyen megállapodást kötni velem azzal a dumával, hogy nem akarja a tehetségét lekötni egy ilyen kis kezdő projektnél, mert őt tuti el fogja majd csábítani az egyik amerikai startup cég kimondhatatlanul sok pénzért. Mondtam neki, hogy te tudod haver, a magam részéről nincs harag. Főleg úgy, hogy gyakorlatilag a teljes fejlesztés az én ötletem és munkám, neki semmi köze nincs hozzá és egyébként sem ért hozzá semmit.

- Hát, akkor csak William vesztett azzal, hogy te leléptél tőle. Ami még gáz szerintem, hogy kockatőkés körökben majd gyorsan elterjed róla, hogy mennyire bénán pitchelt és nem lesz olyan élő befektető a következő pár évben, aki különösebben kíváncsi lenne az előadására.

Épp nekiláttak a délutáni kávé lefőzéséhez, amikor betoppant Christian, akit Karen már hónapok óta nem látott és régen, még a gimnázium alatt váltak nagyon jó barátokká. Christianról mindenki tudta a suliban, hogy meleg, de mivel az iskolai közeg náluk nagyon elfogadó volt és Christian amúgy is egy nagyon jófej és éleseszű srác volt, soha senki nem érezte, hogy problémát jelentene Christian nemi vonzódása. Mivel Karennek estére már volt fix programja, felvetette a többieknek, hogy menjenek el holnap este közösen bulizni egyet a nemrég megnyílt és hamar felkapottá vált Chassou bárba. Miután megbeszélték a részleteket, Karen elköszönt a barátaitól és útjára indult.

Másnap este a Chassou bejárata előtt futott össze Karen a barátaival, és lelkendezve mesélte nekik, hogy a hong-kongi kockatőkés el is küldte egy sms-ben a német startup elérhetőségeit. Amikor beléptek a bárba, bent már javában ment a zene és pörögtek az emberek, az italok kikérése után azonban találtak egy csendes asztalt, amelyet körbeültek.

- Te Christian, kezdte Maisie a beszélgetést, te nem a múlt héten jöttél haza a Szilicium-völgyből?

- Na ne már, kiáltott fel Karen, te kint voltál Amerikában?

- Igen, kb. fél évet voltam kint, kaptam egy ösztöndíjat az egyik itteni inkubátoron keresztül, a kinti startup kultúrát és életet tudtam tanulmányozni. Nagyon hasznos volt. Megismerkedtem egy csomó jó arccal, beleláttam pár feltörekvő startup életébe, milyen problémákkal küzdenek napi szinten, milyen náluk a munka, milyen ez a mindenkit inspiráló környezet. Innen Afrikából nem is lehet látni, hogy kint a völgyben mennyi töménytelen mennyiségű pénz áll a befektetők zsebében csak arra várva, hogy megfinanszírozzanak valamilyen jónak tűnő ötletet. Hihetetlen az a forrongás és vibrálás, ami kint folyik, sosem gondoltam volna.

- Képzeld Christian, én pont tegnap vetettem véget az egyik üzleti kapcsolatomnak és nagyon szükségem lenne egy olyan arcra, aki a startup üzleti részét vinné. Van egy erős megoldásom, ami tényleg a legnagyobbakat is maga mögött hagyja, viszont a businesshez és a marketinghez értő munkatársam sajnos alkalmatlannak bizonyult az együttműködésre. Te tudnál nekem segíteni?

- Persze. A kérdés az, hogy te mit szólsz az én javaslataimhoz és feltételeimhez.

- Kivele, mire gondolsz Christian, mosolyodott el Karen.

- Nos, nem mindenki ért velem egyet, de nekem szilárd meggyőződésem, hogy startupot csak a völgyben érdemes csinálni. Ott van pénz dögivel, van infrastruktúra, van egy 500 milliós amcsi piac, lehet tanulni és közösen elmélkedni a többi startupperrel, nem mellesleg, ha új kollégákat akarsz felvenni, helyben mindig találsz nagyon penge embereket. Egyszóval akkor látok értelmet a közös melóban, ha kimegyünk a völgybe és ott folytatjuk a közös munkát. Persze kell egy kis kezdő löket, nekem van némi megspórolt pénzem, de hátha a hong-kongi haverod is nagyobb hajlandóságot látna a befektetésre, ha látná, hogy kint nyomulsz a tűz közelében? Mit szólsz hozzá?

- Húh, egy picit mellbevágott az ötlet, de miért is ne? Fiatal vagyok, van egy tuti ötletem, irány a nagybetűs Amerika, nyújtotta kezét Karen Christiannak.

- Rendben, biccentett a srác, holnap délután üljünk össze a Kleemis-ben és egy ebéd keretében beszéljük át részletesen a feladatokat és a menetrendet.

Karen a bulit követően Maisienél aludt, nem volt kedve egyedül lefeküdni abban a nagy házban. Ébredést követően szokása szerint egyből a telefonjáért nyúlt és elkezdte átlapozni a friss emailjeit.

- A bejárónő? Még életében nem írt nekem emailt, - kiáltott fel meglepetten Karen. Te Maisie, ezt neked is hallanod kell. Azt írja, hogy ma reggel arra nyitott be a házunkba, hogy a hátsó ajtó fel van feszítve, a laptopomat elvitték, és Gringó, a pittbullunk egy szakadt alsónadrággal játszadozik a kertben. Szerinted?

- Ellopták a laptopodat?

- Ja, de semmi gáz. A laptop jelszóval védett, kötöttem rá biztosítást, valamint cloudba dolgoztam, így a gépen nincs semmilyen használható adat. Ja, és le is tiltom mindjárt a telefonomról, szóval semmit nem nyert vele a tolvaj, nevetett Karen.