- Ez hihetetlen Onni, ölelte meg testvérét üvöltve Ella, miután kiléptek a Skype-ból. Azt mondták, hogy jók vagyunk! Fogunk pénzt kapni!

- Tényleg varázslatos, hogy mindez velünk történik, de bennem felmerült egy apró, bár nem elhanyagolható kérdés Ella.

- Olyan ünneprontó vagy mindig Onni, te semminek nem tudsz örülni.

- Ez nem igaz, te is tudod. Viszont azt mondtad Gregorynak, hogy lazán kibírunk még 3 hónapot, míg megkötjük a szerződést és megjön a pénz a további fejlesztésekre. Mégis, áruld el nekem kedves nővérem, miből fogunk még 3 hónapig fejleszteni? Én most azt sem tudom, hogy holnap miből fogunk felvágottat venni, mert az én pénztárcám és folyószámlám ennél üresebb már nem is lehetne. Van esetleg valami szupertitkos rejtett kis megtakarításod? Ha van, én nem haragszom, amiért elrejtetted előlem, de most vedd elő, ásd elő nyugodt szívvel!

- Figyelj Onni, ha Gregory kérdésére azt válaszoltam volna, hogy egy árva fityingünk sincs és nem tudom, hogy holnap miből fogunk enni, sokkal rosszabb pozícióból kezdhettük volna meg a tárgyalásokat, hiszen láthatták volna, hogy égetően szükségünk van a pénzre. Majd megoldjuk valahogy, ahogy az elmúlt 1 évben is megoldottuk.

- Ella, tényleg semmi pénzem nincsen, és szerintem neked sem. Miből fogunk élni még 3 hónapig? Én elmegyek szívesen melózni, de addig csak a munkaidőn kívül fogok tudni a fejlesztéssel foglalkozni, ami minden, csak nem ideális. Mi legyen?

- Kérjünk kölcsön pénzt.

- Ella, már majdnem mindenkitől pénzt kértünk, amit egyszer vissza is kellene fizetni. Én a rokonaink között nem ismerek olyat, aki ne adott volna már kölcsön és szeretne még kölcsön adni. Barátokat sem kereshetjük meg, mert nekik még cikibb tartozni. Bankhoz szintén nem mehetünk, mert ők a semmire nem adnak pénzt. Sajnos nincs ötletem.

- Várj csak egy pillanatra, eszembe jutott a megoldás. Hol a mobilom, kérdezte hangosan Ella inkább csak magától. Onni odaugrott az asztalhoz és Ella kezébe adta a mobilt. Ella néhány pillanatig a mobiltelefonja regiszterében keresett, majd tárcsázott.

- Kedves Veera, köszönöm, hogy fogadja a hívásomat, Ella Hamalainen vagyok Helsinkiből, Önnél írtam a szakdolgozatomat tavaly.

- Ella, de régen hallottam magáról. Miben segíthetek?

- Tanárnő, egy egészen konkrét kéréssel fordulok Önhöz. Egy startup céget építek a testvéremmel, egy újszerűnek számító viselkedésalapú programajánló mobilalkalmazást fejlesztünk. Ma tartottunk prezentációt egy neves hong kongi kockázati befektető cég munkatársainak. A pitchünk alapján úgy döntöttek, hogy szeretnék finanszírozni a projektet, azonban mire a tárgyalások lezajlanak, majd megkötjük a szerződést és végül folyósítják az összeget, legalább 3 hónap fog még eltelni. Nincs annyi pénzünk már, hogy még 3 hónapig fejlessszünk. Ha jól emlékszem, az egyetem startup intézetének van egy pénzügyi alapja, amely kifejezetten ilyen helyzeteket tud kezelni egy hosszútávú, de kisösszegű kölcsön folyósításával. Számításom szerint a 3 hónapra elegendő lenne mindösszesen 5.000 EUR, amelyet legkésőbb 24 hónapon belül visszafizetnénk részleteiben.

- Ella, holnap ráér?

- Igen tanárnő.

- Akkor jöjjön be délelőtt a campusra, kitöltjük a szükséges papírokat és utalványozom az összeget.

- Nagyon köszönöm tanárnő, holnap 10 órára bemegyek az egyetemre. Viszontlátásra!

- Na ez is megvan, kurjantott egyet Ella, látod Onni, minden problémát meg lehet oldani, és ha ez a probléma pénzügyi, akkor még könnyebb megoldani, lelkendezett tovább Ella.

- Ella, szerinted mibe kerülhet egy ilyen kölcsön?

- Nem tudom, de ha gondolod, akkor megkérdezem a volt évfolyamtársamat, aki szintén megpályázta ezt a pénzügyi alapot.

- Ez jó ötlet Ella, tárcsázd!

Ella ismét hosszasan keresgélt a mobilja telefonkönyvében, majd mikor megtalálta a keresett telefonszámot, csörgetett.

- Szia Fredriika, Ella vagyok!

- Szia Ella, hogy s mint?

- Semmi extra, csak röviden zavarnálak.

- Halljam!

- Kértem pénzt a Veera-féle alapból, bár csak 5.000 EUR-t a startupom számára. Neked milyen feltételekkel adott pénzt?

- Nézd Ella, mi 35.000 EUR-t kértünk és kaptunk, emellett oktatással, co-working irodával és kapcsolati hálónk kiszélesítésével segítettek, de ezért  cserébe úgy viselkedtek, mint bármelyik accelerator, tulajdoni részesedést kértek a befektetésért cserébe, és mivel ekkor a cégérték még viszonylag alacsony volt – semmink nem volt, ami értékkel bírt volna, csak az ötletünk – ezért az összegért komoly áldozatot hoztunk.

- Szerinted nálunk is előjönnek ezzel az opcióval? Akarnak majd tulajdoni részesedést?

- Hát, a fene tudja, bár elképzelhető, hogy mivel te kisebb összeget és nem befektetésként, hanem kölcsönként kérsz, talán nem veszélyezteti a SEED-et. Tényleg, mesélj, milyen volt a pitch?

- Te Fredriika, fantasztikusan éreztem magam a prezentáció alatt, Onnival együtt csináltuk és még sosem készültem fel ilyen komolyan egy előadásra. A hong kongiakat nagyon meggyőztük, dícsérték az elhangzottakat, úgyhogy most úgy tűnik, hogy a kemény munka csak meghozza az eredményét. És veled mi a helyzet?

- Isteni híreim vannak nekem is, képzeld, most itt élek Nancy-ban, Franciaországban és az én üzletem is kezd beindulni. Egy hasonszőrű divattervező évfolyamtársammal összeálltunk és elkezdtünk bioalapanyagokból készült táskákat és egyéb divatos kiegészítőket gyártani, elsősorban a gazdagabb rétegek számára, nyitottunk egy boltot itt és Párizsban is, és úgy tűnik, hogy megy minden a maga útján. Kaptunk elsőkörös SEED finanszírozást mi is, a befektetőnk egy tisztán pénzügyi alap, így a szakmai részbe hál’ Istennek nem akarnak beleszólni. Most úgy tűnik, hogy jövőre már önfenntartók leszünk, a bevétel és a kiadás egyensúlya mellett még a termékfejlesztésre és a további bővülésre is lesz forrásunk. Szóval így állunk.

- Ez nagyon jól hangzik, lelkesült be Ella őszintén, nem látogatsz ki San Diegóba? Lesz ott egy nagy startupos esemény, 3 napos közös dzsembori, összefuthatnánk, mert mi is ott leszünk Onnival. Na?

- Isteni ötlet, már írom is be a naptáramba. Akkor San Diegó és sok sikert Veeraval.

- Köszi, hali!