- Te Miro, mit szólsz ehhez a hírhez? Lehet nekünk is meg kellene futtatni az ötletünket valamelyik közép-kelet-európai inkubátorban, hátha ott még több lehetőséget adnának.

- Átnézted már a névjegyeket?

- Erre nem volt még időm. Még csak tegnap volt a szeánsz, alig tértem magamhoz a sokktól.

- Ne szívasd már Miro, egyszerűen több idő kell az ilyesmire, - vágott közbe Felix. – De amúgy is, ha több helyen is megpróbálkozunk, attól még nem állnak meg az itteni ügyeink, biztos vagyok benne, hogy még egy csomó megkeresés vár minket, én még meg sem néztem a friss emailjeimet.

- Te, ismerted Jasont?

- Miért, mivan vele?

- Ez az idióta kinyírta magát!

- Mi? Elcseszte a karrierjét?

- Mondom kinyírta magát, felakasztva találtak rá az irodájuk kertjében az egyik fán, amit mellesleg még a faterja ültetett néhány évtizede. Jó kis story, mi?

- Figyeljetek srácok, én most kegyetlenül őszinte leszek veletek – kezdett bele Charles egy mélyebb gondolatmenetbe-, de ezt az őszinteséget kérlek fogadjátok szeretettel és fordítsátok a saját hasznotokra és boldogulásotokra. Rendben?

- Persze uram, már alig várjuk a tanácsait és a befektetési ígéretét, kacsintottak egymásra a srácok.

- Befektetési ígéret, na persze – motyogott magában Charles.

Kíváncsi vagyok, hogy vajon mikorra teszik le az asztalomra a döntési anyagukat, tűnődött Charles egy pohár chardoney-jal a kezében, valamiért az a megérzésem, hogy a srácoknak lesz kérőjük szép számmal. Eh, de mindegy is, a lehetőségek jönnek és mennek, a legjobb lehetőség pedig a végén úgyis engem fog megtalálni. Na ki hív, nézett rá Charles a mobiljára, ó az a mihaszna Peter, nyomta ki azzal a lendülettel a hívást. Majd másodszor és harmadszor is. Nem hagy nyugton az a kis tetű, rázta meg lassan fejét Charles.

- Uram, nyitott be az irodába a recepciós, itt vannak a következő vendégei.

Meg is feledkeztem róluk. 2 török fiatal, a bemutatkozó emailjük szerint valami nagyon trendi és üzletileg hasznosítható terméken dolgoznak, igaz, csak félig-meddig nevezhetők startup-ak, mert nem annyira a klasszikus startup iparágban kezdtek el működni, hanem a szépségiparban, de meglátom.

- Megpróbálom még pár ismerősömmel, hátha látják ők is a fantáziát és a lelkesedést bennem. Te figyelj Felipe, első hallásra lehet, hogy furcsának tűnik a kérdés, de nem tudnánk bekasszírozni a lóvét egy biztonsági kampánnyal, megkapni a lóvét és utána lelépni a pénzzel? Hiszen senki sem ismer személyesen, és majd azt mondom, hogy bocsi, de nem sikerült elkészítenem a fejlesztést, bár a teljes pénzt elköltöttem rá?

- Furcsának tűnik a kérdés, felejtsd el.

- De miért?

- Mert ellenőrizhető minden cselekményed az online világban. A csalás mindenhol csalás, a crow-funding világban is. Ismétlem, felejtsd el. Inkább oszd meg velem, hogy mire készülsz, mi a terméked, mihez kell kampányt terveznünk.

- Várj, tudni akarom az igazságot, mi történne velem akkor, ha ki akarnám játszani a rendszert. Lebuknék? Bent ragadna a pénzem? Na, kivele, mi lenne?